TÖKÉLETESEN TÖKÉLETLEN VILÁG - 18 egymáshoz kapcsolódó fejezet - Készült: 1995 április13. és 1997 november 23 között

 

Váratlan fordulat

 

Ami lehetett volna, az nem lett, s ami megtörtént, az több volt annál, amit Ottó valaha is át akart élni. Ami átalakulhatott, az át is alakult, és ami megmaradt az sem volt a régi. Végül Ottó eltűnt a Fehér Foltokon, és aminek kellett az kiteljesedett. Röviden ennyi.

 

Egy kicsit hosszabban pedig:

 

- Ottókám csak egyet mondok, - mondta Pali és jelentőségteljesen ránézett Ottóra, aki az asztal túloldalán izgatottan szorongatta vadonatúj tervtartóját – A szektor!

 

Ottó majd kiugrott a bőréből. A szektor egyenlő Zita. Hetek, hónapok óta erre vágyott, sőt szíve legmélyén már két éve, amióta idekerült a lakberendezésiekhez. És most végre a B-ből az A szektorba kerülhet, ahol Zita is dolgozik, és ahol igazi munkát kaphat nem csak lámpaernyő tervezést.

Örömében pillanatok alatt elöntötte a víz. Gondosan négyrét hajtogatott zsebkendőjét kihalászta a zsebéből és mosolyogva törölgette a homlokát.

 

- Köszönöm –mondta boldogan. –Köszönöm. – Köszönöm – futott át villámgyorsan az agyán – a lehetőséget, a bizalmat, hogy megkaphattam ezt a próbafeladatot. És most végre közelebb kerülhetek az álmaimhoz. Megérte késő éjjel hosszú órákat dolgozni annak a szép hagyományos kiskastély alakú háznak a lakberendezési tervein.

 

- Köszönöm – mondta végül, a lehető legtömörebben és legkifejezőbben összefoglalva az előbbi magánhálálkodását.

 

Óriási erőbedobással készült erre a munkára, a nagy lehetőségre, a nagy áttörésre. Egy csomó dolgot összegyűjtött a ház tulajdonosával kapcsolatban. Kezdve a hóbortos szokások és a még hóbortosabb hobbiktól a szokásos őrültségeken át egészen a hétköznapi bevásárlásig. Többek között azt is kiderítette, hogy a ferj lefekvés előtt mindig készít magának egy pohár vizet az éjjeli szekrényre – csak szigorúan magának, a feleségének nem – amit rendszeresen ki is borít. Ottó erre tervezett egy tökéletes vizespohártartó állványt, amit biztonságosan lehet használni és még véletlenül sem alakul át éjjeli zuhannyá. Aztán pedig ott volt a kutya szoba, amire Ottó különös gondot fordított, hiszen Pepi – így hívták a megrendelő négylábú kedvencét – ugyanolyan fajta, mint Ottóé, dalmata. Így Sarman segítségével igazi kutyaparadicsomot varázsoltak a 2x2–es nyitott légterű szobácskából. Na és azok a különleges kérések, a hullámosra tervezett könyvespolcok, a leendő gyerekeknek az eper alakú ágy, aminek a tervezése két egész napot vett igénybe (bár Ottó szerint még így sem lett az igazi, de hát az idő sürgette) a falba épített tolóajtós vitrinek, a szalonba a szamovár és a teafőzés kellékei, az antik hatású zsúrkocsi és az a gyönyörű porcelán viráglocsoló.

 

- Köszönöm –mondta már vagy hatodszor hálálkodva.

- Ne köszönd! –intette le Pali.

- De! Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

- Ne köszönd! Átminősítették a szektorokat. Nem alulról haladnak felfelé, hanem fentről lefelé.

- Hogy?

- Ne mond, hogy nem érted! –csodálkozott rá Pali, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó. – Most már nem az A a jó, hanem a B. És te igaz az A-ba kerültél, ahogy mindig is akartad, de rosszabbul jártál, mintha a B-ben maradtál volna, mert most a B az elit az A meg az alja.

- De hát a tervek? – hebegte Ottó kétségbeesetten – Azt mondtad jók.

- Igen, igen mondtam, de mindjárt megmagyarázom. Ezen tervek alapján tisztán látom, és nekem elhiheted, hogy így van, hisz régóta ismersz. Szóval ezen tervek alapján tisztán látom, hogy az elmúlt korszakban vagy, hogy is mondjam, az elavult, megszokott, egyszerű, logikátlan gondolkodásmódú világban …Érted? Látom nem, na majd mindjárt ezt is megmagyarázom, te lehettél volna a lakberendezés egyik legragyogóbb mestere vagy, hogy is mondjam a királya, a zsenije, persze akkor, ha minden maradt volna a régiben. De a helyzet az, hogy a mai szemléletünkben már túlságosan konzervatívnak hat a stílusod.

 

Ottó még egy zsebkendőt halászott elő a zsebéből, ölébe vette vadonatúj tervtartóját és mintha valamit keresne, némi iróniával kotorászott benne. Persze csak csalódottságát akarta elrejteni Pali elől. Ezt a kályhacső alakú, pecsétes pergamenre emlékeztető dobozt direkt erre az alkalomra vette, hogy ezzel mehessen az a szektor lakberendezési osztályára. Föl az emeletre, egy jól megvilágított irodába, ahol ebédidőn kívül is összefuthat Zitával és ha szerencséje van, esetleg a fénymásolóban is, ami azért jó, mert elég kicsi ahhoz, hogy Zitának mindenféleképpen rá kelljen néznie.

- Őrületes, őrületes szemléletváltozás jött be – folytatta Pali lelkesen – ami régi nem kell senkinek és minden új őrület kelendő. Ma már senki sem használ például keréken gördülő zsúrkocsit. Automata sínpályák vannak lefektetve a padlószőnyeggel borított lakásokban. És a berendezési tárgyak? Ma már senkinek nem kell viráglocsoló. EMEL az, ami kell az embereknek.

- Emel? – kérdezte Ottó tágra nyílt szemekkel.

 

Pali erre felállt és felvette jellegzetes magyarázó pózát. Bal kezének szétterpesztett ujjaival az íróasztal üveglapjára támaszkodott, jobb kezével pedig keskeny feje előtt széles mozdulatokkal hadonászott. Mindig így beszélt, ha valamilyen jelentőségteljes dolgot kellett elmagyaráznia. Ugyanis örök–határozott meggyőződései között szerepelt, hogy a mozdulat és a szó egyenlő a tökéletes, azaz a félreérthetetlen magyarázattal.

 

Ottó csak ekkor vette észre, hogy azok a furcsa hangok, amiket az irodába lépése óta folyamatosan hallott, az íróasztalból jönnek.

Összerezzent és megpróbált a lehető legkisebbre összepréselődve belesüppedni a székbe. Irtózott a gyorsan szaporodó apró négylábúaktól. Az üveglap alatt pici járatok voltak, melyekben fehér egerek szaladgáltak ide-oda. Pali látva Ottó rémületét, megnyomott egy gombot. Mire az íróasztal négy oldalából üvegfal emelkedett ki és így egy tökéletes, fedett terrárium keletkezett.

 

- Jó mi? – kérdezte dicsekedve. – Állatvédelem mindenhol, mindenkor és mindenekelőtt!

- Nem fulladnak meg? – kérdezte Ottó aggódva. A gyorsan szaporodó, apró négylábúaknál csak a bezártság érzetet utálta jobban, mire Pali sejtelmesen csak annyit mondott:

- Oxigénadagoló.

 

Aztán megnyomott az asztallap alatt egy másik gombot. Mire a négy üvegfal extra készültségi sebességgel visszacsúszott a helyére, illetve csak csúszott volna, ha be nem kapta és szét nem trancsírozta volna az egyik egérke farkát. Pech, Pali a számtalan gomb közül az S.O.S. gyorsvisszasüllyesztőt nyomta meg, amit elháríthatatlan macska és sas veszély esetére szereltek be. A szerencsétlenül járt állatka keservesen vinnyogott. A vér spriccelt, Ottónak hányingere lett, a többi apró teremtés pedig egy kupacba húzódott a rögtönzött terrárium átellenes sarkában. Tíz hófehér állatka kapaszkodott kétségbeesetten egymás hegyén-hátán az üveglapra. Pali észlelve a kavarodást megpróbálta gyorsan megállítani a szerkezetet, de nem sikerült. Sőt még a terrárium teteje is lecsúszott a földre és maga alá temetve az íróasztalokon található mindenkori átlag kellékeket. Összetört. Így az egérkék eszüket vesztve kiugráltak a földre.

 

- Még nem tökéletes a rendszer – mondta magyarázólag Pali. – Most folyik a fejlesztése. De ezek a sajnálatos hibák mind tökéletesebbé teszik az életünket. – Nézd csak – és széttekert egy plakátot. – Ez a kampány lesz az állatok második Noé bárkája, csak épp Szót bárkája néven. A jelmondat pedig, amit már említettem: „Állatvédelem mindenhol, mindenkor és mindenek előtt!„Ez a jövő! – benyúlt a szekrénybe és előkapott egy porszívócsőt, legalább is Ottót arra emlékeztette, aminek a végére egy borzasztóan apró lyukacsokkal ellátott madárkalitkához hasonló szerkezet volt erősítve.

- Ez az egérfogó! – mondta Pali és diadalmasan meglóbálta a levegőben. – Amíg tökéletesítik a PEH-t, Panel Egérlyuk Védelmi Hálózatot, az ilyen peches esetek elkerülésére és a még ennél is kisebb, cincogó incidensek miatt feltalálták az egér felszippantó gépet, azaz az egérfogót!

 

Odaállt az iroda közepére, Ottó széke elé és bekapcsolta a csörgő-csattogó masinát. A hangja leginkább a csontfűrész érdes suhogására hasonlított. Ottó úgy érezte, szétmegy a feje, Pali állandóan az orra előtt hadonászott. Az egerek eleinte vígan szaladgáltak ide-oda, de nem sokáig élvezhették a szabadság rég elveszettnek hitt perceit, mert Pali könyörtelenül rájuk irányította a porszívócsövét és felszippantotta őket. Egyik sem tudta elkerülni az állatvédelem végzetes törődését. A gép könyörtelenül elnyelte.

Ottó behunyta a szemét. Reszketett. Izzadt és mindvégig úgy érezte, hogy az egerek lehelete az arcát csiklandozza

 

- Megvannak! – tolta őket az orra elé diadalmasan Pali. Aztán levette hófehér egérfogó szkafanderét. – Állatvédelemi program kiegészítő.  Látod? Védőfelszerelés, garantáltan harapás és fertőzésbiztos. Köztudottan az egerek ritkán harapnak és nagyritkán fertőznek. Ebben rejlik a szótizmus ellenállhatatlan vonzereje. Minden lehetséges káros és ártalmas dolog kiküszöbölése és a személyes, a személyiségi jogok, lehetőségek mindenkori előtérbe helyezése. Átmeneti megoldás, a szótizmus egyik alaptétele: az önálló gondolkodás tökélyre fejlesztése! – és egy fóliadarabbal leterítette az asztalt. Ilyen módon helyettesítve az asztallapot. Önálló gondolkodás, átmenti megoldás! – Most, hogy ez a kényes incidens történt az asztallal és az egerekkel leterítem ide ezt a fóliadarabot, mint egy pótlólagos asztallapot, addig, amíg a szerkezet nem lesz tökéletesen tökéletes. – Elgondolkodott. – Hol is tartottam? Ja, igen – és ismét felvette jellegzetes magyarázó pózát. Bal kezének szétterpesztett ujjaival az íróaszatra támaszkodott, jobb kezével pedig keskeny feje előtt széles mozdulatokkal hadonászott. Ottó mindeközben olyan picinek és sebezhetőnek érezte magát, mint az a fuldokló, utolsókat rugó, vérben fürdő egér, amire Pali épp rátenyerelt.

- EMEL! Ez egy olyan szerkezet, amely lényegesen megkönnyíti a háziasszonyok életét. Vegyünk például egy átlagos három gyermekes családot. A férj egész nap dolgozik, a legidősebb gyerek iskolába jár, a középső óvodás, a legkisebb pedig bölcsődés. És persze otthon sok a szobanövény. Amikre bizony a napi főzés, mosás, vasalás, takarítás mellett nem is igen marad idő. Gondold csak el, mennyi munka van öt emberrel és még a szobanövények is! Éppen ezért humanitárius megoldásból a Szót Fejlesztő Intézet „Tegyük jobbá életünket” programjának az egyik jeles tudományos kutatója, ÉN kifejlesztettem a Mini Locsoló Rendszert. Mozaikosítva az EMEL-t. Érted?

- I…igen – hebegte Ottó, miközben önkéntelenül is a ketrecben mozdulatlanul heverő egereket nézte.

 

Pali követve Ottó pillantását a fejéhez kapott.

 

- Az oxigén! Nem nyitottam ki a sterilizáló oxigén csatornát.

 

Meglóbálta a „hullakalitkát”, de az egerek, mint a túlsúlyos ping-ponglabdák csak ide-oda csusszantak. Az összes megfulladt.

 

Ottó óvatosan megérintette a ketrec oldalát.

 

- Á, azok a lyukacsok nem azért vannak, hogy levegőztessenek – mondta Pali magyarázólag. – Csak a fény miatt. Ha állat kerül bele, a fényáteresztő pólusok önműködően becsukódnak. Szennyeződés biztos steril rendszer. – Egy kicsit elgondolkodott, aztán mintha a világ egyik legnagyobb felfedezéséről számolna be magyarázni kezdett:

- Erre még kell egy csipogó rendszer, ami figyelmezteti a feledékeny tulajdonost az oxigéncsap kinyitására. Egy automata rendszer, élőlény érzékelővel, ami az állat testhőmérsékletére reagálva működésbe lép. – Majd elégedett mosollyal felfirkantott néhány szót egy lapra, de amikor elkészült, mint aki egy végzetes és megoldhatatlannak tűnő problémával találja szembe magát, kedvét vesztve elkomorult. „És a békák? A változó testhőmérsékletűek?” Már szinte hallani vélte a kollégák lekicsinylő támadásait. „A találmány legyen mindig tökéletes!” - visszhangozták a gondolatai. – Ez az egyik alaptétel, hiszen a cél a tökéletes világ. Az eszköz a tökéletes gondolkodás, a kiindulás a körültekintő tökéletesítési szándék.” Hányszor ismételte száz és száz társával a Szót Fejlesztő Intézet alapszemináriumain, majd továbbképzésein.

- Megvan! – kiáltott fel végül diadalmasan. – Félautomata érzékelő legyen.

 

Berakta a papírt egy fura masinába, ami leginkább egy faxhoz hasonlított, csak alul volt egy fűrészlaphoz hasonló lemez.

 

- Önműködő levélküldő-megsemmisítő, ez a Szótformula prototípusa.

Sokkal többet tud, mint az elődei. Látod? Itt berakod a papírt –mutatott rá Pali a masina azon részére, ahova néhány másodperccel azelőtt berakta az új fejlesztési ötletet. – Itt pedig, a vágó–cséplő lapaprító lemezrendszernél kijön a liszt finom papír, ezt még véletlen sem lehet aztán összeragasztgatni és kibogarászni. A kívánt helyen természetesen megkapják a másolatot. Ez azért praktikus, mert így biztos lehet benne az ember, hogy nem kerül illetéktelen kezekbe a felfedezése és senki nem lopja el a terveit. Ugyanis a beérkezési sorrend alapján bírálják őket felül. Tehát ha teszem azt ez a gép nem porosítaná el a tervet és valaki újra elküldené, igaz, hogy eleve kizárnák a fejlesztés elbírálásából, mert már egyszer beérkezett, de ott van a néhány % -os HA, mert mi van ha az első elkallódott és elfogadják odafent a javaslatot. Márpedig azt mindig el szokták fogadni, mert arra ösztönöznek, hogy olyasmiket találjunk fel, amiket a tökéletes világ mihamarabbi elérésének céljából engedélyezhetnek, akkor az elso, a hamis bekuldo megkapja a megfelelő jutalmat és elismerést. Ez a mi feltalálói jogaink tökéletes védelme. Én mondom ilyen humánus rendszert, mint a Szótizmus még nem pipált a történelem. Itt tényleg védik az ember érdekeit és jogait. Nem hagyják, hogy az emberiség ebben a rendszerben is csalódjon. Itt az egyén az első. – Egy kis ideig kotorászott a fiókban, majd Ottó orra alá dugott néhány papírdarabot.

- Nézd csak! Ezek az EMEL első tervei. Persze minden lakásba külön tervet kell készíteni és nagy gonddal kijelölni a virágok állandó helyét, hiszen a rendszer beépítése után elég nehéz lenne toldani a csöveket. Képzelj el egy lámparendszert spotlámpákkal és 1x1 –es négyszög alakú rudakat. Ezekben áramlik a víz, mint az áram a vezetékekben. A lámpák helyén pedig adagoló, spriccelő, szórófejek vannak és az egészhez tartozik egy szuper modern levegő páratartalom és virágföld tápanyagtartalom mérő mini állomás. Ami még véletlenül sem akkora, mint egy XX. Századi nomád-magyar villanyóra.

 

Ezeket az utóbbi  szavakat legalább olyan sterilen lekicsinylő undorral ejtette ki, mint amikor az ember csak azt képes érzékeltetni, hogy ez vagy az kimondhatatlanul utálni való, de nem tudja megindokolni, hogy miért. Akkor miért nem talált jobb hasonlatot kérdezhetné bárki. Jó kérdés! Határozottan jó kérdés! A válasz pedig egyszerűbb, mint gondolnánk. Ugyanis ez a mondat is a Szót-alapelmélet egyik része volt. „ A tökéletesség felé haladó úton, lépésről lépésre meg kell győzni magunkat arról, hogy ami elavult az dicstelen és semmilyen körülmények között sem méltatható!” Az ilyen mondatok sulykolása egy idő után reflexszerűvé válik. Ottó természetesen ekkor még nem értette ezt a hasonlatot és eszébe se jutott, mi köze lehet a régi villanyórának ehhez a locsoló micsodához és a magyart miért ejtette úgy, mintha a világ legszégyelnivalóbb dolgát hozta volna szóba.

Pali a lekicsinylésen túl rögtön elmerengett.

 

-Ez az én találmányom, a Szót Fejlesztő Központ egyik feltalálójának a találmánya. Lehet, hogy eljön az idő amikor az EMEL–hez tervezik a házakat, az én EMEL rendszeremhez, nem pedig az EMEL-t a házhoz. Új törekvés – mondta egyre  nagyobb lelkesedéssel Ottónak. – Ez az önálló gondolkodás tökélyre fejlesztése.

 

Néhány szót firkantott egy papírra majd összeszedte a még nagyon kiforratlan tervekről készített feljegyzéseit és mind magának mind a szótizmus tökéletes tervvédelmének ellentmondva begyűrte őket a fiókba.

 

- Még nincs teljesen kész. A félmegoldásokat nem szoktam elküldeni, csak a teljes kész terveket, mert a félmegoldásokat a Központban továbbfejlesztik, mielőtt az eredeti tervező beadná a másik részét és ilyenkor már nem a mi nevünkön fut a találmány hanem a tovább fejlesztőén. Ez is nagyon ösztönzően hat ránk, Szót Fejlesztő Központi tudományos munkatársakra, mert mindenáron a gyors, tökéletes egyéni munkát szorgalmazza. Hát nem csodálatos?

 

Egy darabig nem szólt egy szót sem, csak megszállott tekintettel nézett maga elé, mintha folytonosan egy-egy tökéletes fejlesztési ötletet keresne, találna, megoldana és elküldene. Aztán kisvártatva azt mondta:

 

- Nehogy eszedbe jusson ellopni az EMEL terveit, nem mintha bármi ilyet is feltételeznék rólad, csak hát manapság nem lehet tudni. A múltkor is valaki lenyúlta a pókháló-porlasztómat. Csak azt tudnám ki lehetet az? Már majdnem kész volt. De sebaj! Kifejlesztés alatt áll a pókháló-elpárologtató, ami garantáltan tökéletes munka lesz, mert nem hagy maga után szemetet…ja, és hétfőtől kezdve megint lámpaernyőket tervezel. Addig is pihenj. Aztán pedig jöhet minden, ami még nem volt.

 

Kezet fogtak. Ottó kifelé menet még ennyit hallott:

 

- Ja, még csak annyit, hogy meztelen női testrészek ne legyenek, a rendszer nem tűri a paráznaságot, elég volt belőle egy teljes évszázad. Kaptam egy fülest, hogy a WC csésze alakú kelendő lesz. Virágos mintával – kiabálta.

 

Ottó szinte szédült. Szabályosan gyengének és erőtlennek érezte a lábait.

A világ a feje tetejére állt – gondolta. Egyszerűen a feje tetejére állt. Lámpaernyők! Gyűlölök lámpaernyőt tervezni! Az állólámpákat is utálom. Két éve csak ezt csinálom, kiégtem. Lámpaernyőileg teljesen kiégtem. Utálom! WC csésze alakú, az ember esze megáll…És mi lesz Zitával?

Értetlenül botorkált az egykor oly jól ismert kirakatok előtt, már egyik sem volt a régi. Ugyanúgy sorakoztak, mint azelőtt, ahogy elment, de ha nem tudta volna, hogy milyen sorrendben következnek egymás után, nem ismerte volna fel egyiket sem. Könyves, zöldséges, virágos, megint könyves, játékbolt, papírbolt, ruha, ruha (a két rivális egymás mellett), megint ruha (merőben más stílusjegyben), élelmiszerbolt, fagyizó egymás után szép sorjában.

Először nem gondolt semmire, csak percekig bámulta a pénztárgép és a pult mögött alapos rátukmálással dolgozó eladókat és az ajtón függő plakátokat:

          Acéldivat-show! Megnyílt a TMK Galéria, a Takarékos Művészeti Közösség bemutató terme, a hulladék-felhasználó alkotók különös , minden elavult képzelete felülmúló tárlatával! Aztán különböző a Szótizmus szárnya alatt életre kelt klubok tagtoborzó hirdetései.

Teljesen értetlenül szemlélte a változást. Az egész várost, mintha kicserélték volna. Előző nap, késő este ért haza a „szabadságáról”. Reggel pedig túl izgatott volt és túlontúl reményekkel teli, ahhoz, hogy bármit is észre tudjon venni. De most ahogy véglegesnek bizonyuló csalódása után végignézett az utcákon, mintha egy idegen helyen álldogált volna, teljesen elveszettnek érezte magát. Már vágyódott Pestre, vágyódott látni Zitát és Sarmant és most, hogy végre itt volt ugyanúgy nem találta a helyét, mint két éve amikor ideköltözött. Az egyetlen dolog, ami teljesen bizonyossá tette, hogy Budapesten van, az Pali és a munkahelye, bár ez is eléggé zavaros. Végül jobbnak látta, ha hazamegy és kipiheni ezt az egész érthetetlen kalamajkát, hátha másnapra már mindent tisztábban lát, gondolta.

Útközben vett egy csomó újságot.

„A Szótizmus példátlan térhódítása” – olvasta a cikket.

„Esély a tökéleteségre = Szótizmus”

„Dr. Szót Vera és a reformok kezdete” – aztán tovább:

„Akarjuk a Szótizmust? Nyílt vita a Szótizmusról”

„Hol vannak a Hármak? Van mit rejtegeti?”

„Állatvédelem és higiénia a Szótizmusban”… stb Ottó perceken belül megértett mindent, Palit, a WC alakú lámpaernyőket, az EMEL-t és a hazautat is. Megértette, de nem tudta elfogadni, soha.

Két heti, intenzív munkával töltött szabadságáról hazaindulva, amit a külvilágtól teljesen elzárva szülővárosában Békéscsabán, nagyapja Körös parti kis vityillójában töltött, már a békéscsabai autóbusz-pályaudvaron meglepetés érte. A megszokott sárga, zúgó, zötyögő tragacs helyett egy hófehér, áramvonalas, emeletes busz gördült be a megállóba. Ráadásul előző nap lépett életbe az új menetrend és óriási volt a felfordulás. Senki sem hitte el, hogy a szokásos, naponta háromszor induló távolsági járatok közül csak a késő délutánit hagyták meg. Hatalmas tömeg verődött össze a kocsiállásoknál. A felháborodás mindaddig óriási volt, amíg az emberek meg nem pillantották az új buszt. Emeletes, légkondicionált, büfépultos luxusbusz. Kárpótlás a kimaradt járatokért.

A felszállás legalább negyvenöt percet vett igénybe, ugyanis a hostess és a buszsofőr minden utasnak külön-külön bemutatkozott és jó utat kívánt. Ráadásul nem volt annyi hely ahány felszálló, így biztonsági okokból az ülőhelyek elfoglalása után egész egyszerűen otthagyták azokat, akik nem fértek fel. (Az emelet volt a poggyásztér.) Kb. hatvan perces késéssel indultak útnak. Még nem lépett életbe a nyári időszámítás, úgyhogy már majdnem beesteledett.

Maga a busz egyébként tényleg megérdemelte a luxus jelzőt. Minden ülés háttámlájába be volt építve egy eddig talán még csak celluloid szalagokról ismert szórakoztató rendszer, ami többek között: leakasztható vagy rögzíthető fülhallgatót (kinek, hogy kényelmes), TV-t, rádiót, zeneprogramot, képernyőről olvasást, fülhallgatós felolvasást, és még számos mas dologot tartalmazott. A billentyűzet ismeretlen funkciókat betöltő gombjaihoz – mert az egész leginkább egy számítógépes keyboardhoz hasonlított, de a neve mégsem az volt, hanem: H.J. azaz Happy Journey Beach Party Hawaii Conga Feeling- sokan nem mertek hozzá nyúlni, mert attól tartottak, hogy még a végén elrontanak valamit. Néhányan pedig épp ellenkezőleg, már el is merültek egy kis rockzene hallgatásában vagy az esti focimeccs nézésében. Egyesek fáradtan próbálták hátrahajtani az ülések támláját de a szórakoztató központ stabil képernyős rendszere miatt ez lehetetlen volt, így nem maradt más hátra, ők is babrálni kezdtek a H.J. –vel. Pontosan az indulás percében minden képernyő központilag bekapcsolt és megjelent rajta a szőke szirén, az angyali nő, aki kárpótlást nyújtott a várakozásért, aki feledtetni próbálta a kinti sötétséget, aki halk erotikusan búgó hangján ismertette a használati utasítást.

 

- Jó estét. Edit vagyok. Engedjék meg, hogy Ferenccel a sofőrrel együtt, még egyszer üdvözöljem Önöket és mindenkinek kellemes utat kívánjak!

- Kellemes utat! – visszhangozta Ferenc, a sofőr.

- Ez a busz a Szót Utazási Társaság egyik járműve, ami azért létezik, hogy Önök minél gyorsabban, biztonságosabban és kényelmesebben eljussanak arra a helyre ahová akarnak. A társaság nem titkolt célja továbbá az, hogy kárpótlást nyújtson a kimaradt és végérvényesen megszüntetett járatokért.

 

Ottó egy darabig figyelmesen hallgatta a nőt, de egy kis idő után egyre erősödő morgolódásra lett figyelmes. Néhányan hangosan méltatlankodtak vagy csak azt suttogták:

 

- Szélhámosok, meg kell őket verni –vagy- szervezzünk aláírásgyűjtést, állítsák vissza a járatokat.

 

Erre aztán elszabadultak az indulatok.

 

- Még mit nem!? Én nem szállok fel még egyszer egy olyan sárga tragacsra- rikácsolta egy nő.

- Inkább várok órákig erre a luxusbuszra - helyeselt egy másik.

Míg végül egy öblös férfihang lezárta a vitát:

- Halljuk a használati utasítást!

 

Ottó egész végig csak szemlélődő volt, aztán mégis arra lett figyelmes, hogy valaki erősen bökdösi a vállát. Most először nézett a mellette ülőre, egy idős hölgyre.

 

- Fiatalember – fordult nehézkesen Ottó felé – a maguk generációja. - És jelentőségteljesen köpött egyet. Ottó értetlenül nézte a cipője orrán fityegő és a bársonyos szőnyegre lógó váladékot. De nem szólt semmit. Nem mintha, nem háborította volna fel a hölgy viselkedése és nem mintha a korkülönbség parancsolt volna megálljt indulatainak. Egész egyszerűen annyira meglepődött, hogy szóhoz sem tudott jutni. Nem értette, hogy mi történik és egyáltalán, miért pont mellé ült le a hölgy, amikor még legalább tíz másik hely közül választhatott volna. Az sem nyújtott neki semmi vigaszt, hogy ez a formája, pont neki, aki imádja a klasszikus formákat és aki rohamot tud kapni a fejlődés duplázódó gyorsaságától, kikéri magának, hogy általánosítsák a generációja fejlesztőmániájával. És egyáltalán mi az a Szót Utazási Társaság és hová lettek a sárga tragacsok es minek ez a nagy felhajtás a kényelem miatt? És mi fenét jelent a képernyő bal alsó sarkán az, az olcsó szlogen szagú felirat: „A cipője nem tiszta a Szót busz kipucolja!” Ha az első kérdéseire nem is, de az legutolsóra azonnal megkapta választ. A semmiből előtűnt egy spriccelő, vékony cső amiből valami habos folyadék csurgott a cipőjére, majd két dörgölő kefe és egy puha száraz szivacs. S a cipő néhány másodpercen belül ismét ragyogott. A tisztító eszközök pedig visszasüllyedtek a busz padlózatába. Most már Ottónak csak arra kellett ügyelnie, hogy ne  lépjen bele abba ami a szőnyegen maradt.

 

- Milyen gombot nyomott meg? – rivallt rá a hölgy, a gyorsan tovatűnő keféket nézve

- Én?….Semmilyet – fakadt ki Ottó. – És nagyon remélem, hogy még mielőtt újra leköpné a cipőmet, felébredek ebből a rossz álomból.

- Álom? – dünnyögte a hölgy. – Még, hogy álom! Ez itt a valóság, a kőkemény szótizált valóság!

- Szótizált? – kérdezte Ottó értetlenül.

- Az hát! Hallgassa csak!

- Mint bizonyára értesültek róla – folytatta Edit – egy teljesen új szemléletváltozás szemtanúi vagyunk mindannyian. Ami nem hagyja figyelmen kívül az utazási kellemetlenségeket sem. S mindent megtesz a buszon töltött órák kellemessé tételéért… Tehát a jármű szolgáltatásai közé tartozik mindenekelőtt,  s ami még biztosan nem volt sehol, a büfépult, ami úgy néz ki mint egy bárpult, mégis olyan, mint egy komplett büfé – lesütötte a szemét, kuncorgott egyet, majd szemérmesen bevallotta, hogy ez az ő találmánya. –Miután befejeztem az ismertetést, állok rendelkezésükre. Kérem, addig ne nyúljanak semmihez. Még rengeteg dolgot kell elmondanom. Köszönöm. Tehát, továbbá lehetőség van videózásra, ötven féle TV csatorna nézésére, a világ számos pontjáról, időjárási előrejelzést kérni a rendszerbe táplált pontos idő és tér koordinátáinak megadásával, számítógépes játékokat játszani, olvasni a központi könyvtárból akár szórakoztató akár ismeretterjesztő irodalmat, közel húszezer kötet áll rendelkezésünkre, zenét hallgathatnak a klasszikusoktól a rockig, az operától a popig és minden egyebet. Legfőképpen a manapság nagyon divatos Szótáriratokat. Valamint ajánlom a komolyzene rajongók, és persze mindenki más figyelmébe az Állami Szótfónikus zenekar legújabb felvételeit és az új Szót operát. És nem utolsó sorban az új szemléletváltó programnyilatkozat tanulmányozását, amelynek egy-egy fejezete természetesen egy-egy program nyitórésze.

 

És ami eddig kevés kivételtől eltekintve mindig elkerülte az utazási társaságok és vállalatok figyelmét és ami nélkül mai világunk nem érdemelhetné meg azt a bizonyos hőn áhított tökéletes jelzőt az az, hogy – itt Edit hangja már egészen olyan volt, mintha a saját show műsorát akarná népszerűsíteni egy végletekig felfokozott bejelentéssel egy világhírű szupersztárral – valaki és valami szóval valaki, a szótizmus foglalkozik a HÁNYÁS problémájával. – A hányás szót legalább olyan hévvel ejtette ki, mintha M. Monroe lépett volna le egy halványuló filmkockáról. – Igaz, mint már említettem, volt néhány próbálkozás bizonyos gyógyszerek beszedésével, amelyek segítettek megakadályozni a gyomorháborgást, de ezek a megoldások koránt sem érték el a kívánt hatást, mivel szinte  mindig volt néhány eset ami már statisztikai % -nak minősült. Tehát nem érték el a kívánt hatást, így tabletta ide, tabletta oda, a már „statisztikai %” behányt a buszba. A Szótikus eljárás a következő – mondta egyre következetesebb hangon – akiről bizonyíthatóan kiderül, hogy utazás közben hányásra hajlamos, tehát „ürítő szájú” így ezzel a tulajdonságával kellemetlen helyzetet teremthet a nem hányós azaz „tiszta szájú” utastársaiknak, azoknak a szótizmus megtalálta a legjobb megoldást, ami nem más mint a Böfi-busz. Ez a maga nemében páratlan mégis egyszerű találmány lehetővé teszi, hogy az utazás még ha csak néhány Km-ről is van szó, maradandó élmény legyen, mindenki számára. A Böfi-busz egyébként bumeráng alakban járja az országot és kizárólag böfiseket, azaz  „ürítő szájú” utasokat szállít. Ezek után már nem is maradt más hátra, minthogy megkérjem azt a két fiatal lányt a baloldali utolsó előtti üléseken, hogy szálljanak le. Kérem ne is próbáljanak ellenállni, ugyanis fotókkal tudjuk igazolni, hogy azon a bizonyos általános iskolai kiránduláson, amikor az osztályfőnök kék-fehér kockás zoknit viselt, telehányták a buszt. És a luxusjáraton fellelhető összes képernyőn megjelent egy jókora adag. Valóban, fotóval igazolva a megmásíthatatlan tényt. Ottó erős gyomra ellenére a valamikori menzai makaróni láttán alig bírta visszatartani. De a gondolat, hogy ha most gyengeségében mégis azt találná cselekedni a szótizmus gyakorló izmussága alatt kizárólag 40 hányós közt utazhatna, egy savanykás szagot maga után húzó buszon, egy csapásra magához térítette. Nagyon elszántan megpróbált valami másra koncentrálni. Persze volt, aki nem bírta megállni. Őket a két fiatal lánnyal együtt egész egyszerűen leszállították a vaksötétbe burkolódzott országúton.

 

- Mielőtt belekezdenék a részletes programismertetőbe – kezdte újra Edit sejtelmesen a türelmetlenül várt információk áradatát. – Tájékoztatom Önöket arról, hogy kibővítettük az alapszolgáltatásainkat. A busz padlózatába ingyenes cipőpucoló rendszert építettünk be. Használata borzasztóan egyszerű, mivel nem kell semmilyen gombot megnyomni, ugyanis egy nagyon finom műszer érzékeli, ha cipőjük tisztításra szorul és automatikusan működésbe lépteti a cipőtisztító rendszert. Tudják alaptétel a higiénia!

- Mi a fene! – horkant fel az idős hölgy – tegnap ilyen még nem volt.

- Apropó – folytatta Edit – majd elfelejtettem, még egy nagyon fontos tudnivaló. A várakozási helyeket illetően, pontosan 60 perc múlva megállunk a Tarsasag egyik pihenő csarnokában, ahol mindenki elvégezheti szükséges dolgát és a Társaság souvenir üzletében képeslapokat vásárolhat, a Társaság luxusbuszáról. Kérjük tartsák be a tíz perc pihenőidőt, mert a pontosság számunkra is legalább olyan fontos, mint az Önök számára. És amikor már mindenki ismét a buszon ül kiosztom a Szót Utazási Társaság ajándékát.

 

Közben Ottó utastársa a lehető legjobb módszerrel kivonta magát a közös programokból. Elaludt. Jóízűen hortyogott…volna, ha Edit, a hostess, aki az úton mindenki oltalmazója volt, rá nem rakja a fülhallgatót és be nem programozza az új Szót operát. Mire az idős hölgy felijedt és leköpte a hostess cipőjét. Ottó ámult, a kefék ismét megjelentek, a rend helyreállt, az idős hölgyet előre ültették, Edit pedig végre belekezdett a részletes ismertetőbe. És mondta, mondta, mondta. A meccs már rég a második félidőnél járt, de Ő csak mondta, mondta, mondta. Az utasok nagy része elaludt, de Ő csak mondta, mondta, mondta – elvégre mindet nem tudta előre ültetni – míg meg nem érkeztek Budapest határába.

Ekkor az ébren maradtak kiválasztották azt a szórakozási formát, amit jónak láttak. Akinek végképp nem ment a gép üzembe helyezése annak Edit segített. És mire kikerestek mindent és lement a szemlélet-változtató programnyilatkozat egy-egy pontja, már meg  is érkeztek a végállomásra.

Miért, miért nem? Mégis mindenki – két kivételtől eltekintve – ajándékkal a kezében úgy szállt le a buszról, hogy „csuda jó ez a Szót gondolat!”

Ottó csak egyszer hallott eddig szót Veráról, az úgynevezett új édesség csomagolási rendszerrel kapcsolatban, aminek a haladéktalan megreformálása az Ő nevéhez fűződött.  Amikor elolvasta azt bizonyos cikket, ami hosszú oldalakon át a reform szükségességét és elengedhetetlen higiéniai illetve esztétikai újjászületésünk alapetikai kérdéseit taglalta, az egészet azzal a röpke gondolattal nyugtázta, hogy szerencsére az emberek nem hajlanak az efféle álproblémás hülyeségek komolyan vételére. Tévedett! Néhány fanatikus, rövid idő leforgása alatt olyan gyors, hatásos és könyörtelen pusztítást végzett, mint a kolera.

Pedig a cikk igen is megmosolyogtató volt: Dr. Szót Vera a cukorkákat a tamponnal hasonlította össze, mivel a cukorka, szeletes csokoládé, rágógumi, bocskorszíj, krumplicukor, pillecukor stb., is egy testnyíláson keresztül jut be a szervezetbe, épp úgy mint a tampon. Ezért legalább olyan higiéniai feltételeket kell biztosítani neki, mind a gyártásnál, mind a csomagolásnál, mint annak. Igaz, hogy a cukrot néhány óra elteltével nem kell eltávolítani az ember szájából, de épp ez a lényeg, ezért kell jobban vigyázni vele, mert egy bizonyos %-a beépül a szervezetbe, a többi pedig visszatér az anyag állandó körforgásába, a tampon pedig csak a toalettek szemétgyűjtőibe.

De ahogy az idő telt, bizonyos jelek arra engedtek következtetni, hogy a Szótizmus hódító útra bocsáttatott. A három éve még csak Szót Vera baráti körében létező új típusú életforma, elhatalmasodott a hétköznapokon. A hívek száma egy-kettőre óriásira duzzadt és két éve az Amatőr Fejlesztők Társaságaként már részt vettek a Nemzetközi Gadget Fesztiválon*, ahol őrült feltalálók mutogatták őrült találmányaikat. Ottó remelte, hogy soha, de soha nem fog egyetlen üzletben sem ilyen tárgyakkal, ráadásul használati tárgyakkal találkozni. A lényeget, mármint, a szótizmus és a gadget kérdés lényegét összefoglalva Ottó véleménye a következő volt: elhitetni az emberekkel, hogy ami eddig volt az nem jó és ugye a nem jó után csak jó jöhet, ez a jó pedig a szótizmus és az épületes vívmányai. Mindenféle mütyürrel és hamis ürüggyel el kell szédíteni az embereket, hogy a Háromak eltűnjenek, Szót Vera pedig feltűnjön. Logikus, nem? Dehogyis nem!

 

*GADGET: a Szót értelmezés szerint: a tökéletes világ nélkülözhetetlen kellékei.

Angolról magyarra fordítva: ügyes kis eszköz, szerkentyű, mütyűr, bigyó.

Szabad fordításban, Ottó és a túlélő Csoport szimpatizánsai szerint: lomfeltárás, kacatvilág, vacakság, AGYRÉM!!!

És mindezek tetejébe következzen egy szemléltető példa: a kanálhúzó vagyis az evőkanál és a csavarhúzó keresztezése. Ez az ügyes kis eszköz a túlzottan elfoglalt autószerelők nélkülözhetetlen kelléke. Ugyanis, akinek nem jut ideje ebédelni, annak a tökéletes világ nélkülözhetetlen kelléke megoldja a problémáját, hiszen egyszerre lehet vele enni és csavart húzni. Kivitelezési sajátossága: az evőkanál és a csavarhúzó egy erős fem fogón keresztül van csatlakoztatva.

 

Tehát Ottótól és néhány kivételtől eltekintve Dr. Szót Vera új elmélete villámként csapott a társadalmi eltunyulás lomha folyamába. Az emberek megélénkültek, lázasan kezdtek ügyelni mindenre. Meghatározott szabályok szerint működtették az életüket, órákat töltöttek azzal, hogy minden terméket, amit megvásároltak fáradhatatlanul kinyomozzák származási helyét, a higiénia szabályzat betartására vonatkozó eljárásokat és még minimum 101 néhány, amúgy lényegtelen dolgot.

Szót Vera őrült mozgalma pont jókor csöppent bele Magyarország történelmébe. A Háromak abszolút nyugalmi politikája – úgy látszik ez sem jó – a társadalom látszólagosan elégedett felszíne alatt pattanásig feszítette a húrokat. Az emberek változást akartak. Valalmi izgalmat, valami újat, amiben hihettek, amiért harcolhattak, valami szokatlant, ami mellett elkötelezhették magukat. Ami mindenféle ígéretekkel halmozta el őket. Reformokat akartak és átszervezéseket. Új irányzatokat. Egyszóval csecsebecséket, két szóval történelem formáló rosszalkodást, a már-már paradicsomi nyugalom és lehetőségekhez mért jólét helyett. Ki akartak törni az unalmassá váló magyar kulturális és társadalmi életből. Új életformát akartak. Az emberi természet nyughatatlan és változásokat igénylő, haladásra vágyó, soha meg nem elégedő kíváncsisága jegyében. És a szótizmus pont kapóra jött.

 

 

A hetek alatt lehetetlenségig fokozódó újdonságok egyike volt a Gadget Kiállítás. Kiállítás nem fesztivál, amit azon a héten, amikor Ottó hazatért a szabadságáról, már másodjára rendeztek meg Magyarországon. A televízió természetesen összefoglalót sugárzott róla. Eddig is, ha valamelyik külföldi országban rendeztek ilyet, beszámoltak róla egy társasági vagy szórakoztató műsorban, de kizárólag, csak, mint érdekességről. Most viszont a fő műsoridőben kapott helyet ez a „nagyon komoly hazát reformáló” jeles esemény.

 

Ottó fáradtan és értetlenül váltogatta a csatornákat. Szinte mindenhol Szót Verára vagy Szót szónoklatra bukkant, míg a fő állomáson rá nem talált a Gadget- tudósításra:

- Jó estét X.Y. vagyok, „Az imádott Gadget világunk” című tv-híradó száguldó riportere. Itt állok a II. Gadget Kiállítás bejáratánál, amit, mint bizonyára emlékeznek rá négy napja, az akkor még kisebb keretek között megrendezett I. Gadget Kiállítás hagyományteremtő folytatásaként szerveztek meg, a „ Tegyük jobbá életünket mozgalom” tagjai. Az eddigi hobbyszintű külföldi fesztiválokon szereplő magyar feltalálók igen szép eredményeket értek el.

- Amint látom, ez a rendezvény rövid idő alatt, nagyon komoly kulturális és társadalmi eseménnyé nőtte ki magát hazánkban. Minek köszönhető ez a nagy arányú változás? – kérdezem László Antalt a rendezvény fővédnökét.

- Természetesen a Szótizmusnak.

- Úgy tudom vannak olyan országok, ahol már nagy hagyományai vannak a Gadget Fesztiválnak, hogyan került kapcsolatba a Szótizmussal?

- Igen vannak. De mi vagyunk az elsők, akik komolyan foglalkozunk a dologgal. Ezek az úgymond, nagy hagyományokkal rendelkező országok ugyanis nem egészként tekintenek a GK-ra, csak kedvtelésből foglalakoznak ezzel a tevékenységgel. Ez az, ami tulajdonképpen eszmeileg megkövetelte tőlünk, hogy méltó elismerésben részesítsük és egy olyan helyre emeljük, ami mind kulturális, mind társadalmi szempontból igen fontos szerepet tölt be hazánk életében. Így fesztiválról átváltoztattuk kiállításra. És, hogy hogyan kapcsolódik a Szótizmushoz, azt hiszem elég, ha csak annyit mondok „tegyük jobbá életünket” és ebben minden benne van.

- László úr! Hazánk technikai elmaradottsága nem befolyásolja negatív irányba a rendezvények ilyen sűrű szervezését? Úgy értem képesek vagyunk lépést tartani a folyamatos fejlődés technikai követelményeivel?

- Vannak olyan partner országok, ahol pénz is van és fejlett technológia is. Feltalálóink viszont nekünk vannak. Tehát csere alapon nyugszik minden.

- Azt akarja mondani, hogy a Gadget feltalálók legtöbbje hazánkból való?

- Igen, természetesen. Ez kapcsolódik az első kérdéshez, ugyanis a World Gadget Foundation, tehát a WGF azért is döntött úgy, nállunk rendezi meg a következő Gadget Fesztivált, mert a feltalálók 80 %-a hazánkfia.

- Gazdaságilag milyen haszna van ebből az országnak?

- Borzasztó egyszerű, ötletektől duzzadó nemzet vagyunk, ami vonzza az ötletvevőket. És így bizonyítjuk be, hogy a rólunk terjesztett téveszmék mármint, hogy dülöngélők, önállótlanok és nomádok vagyunk hamisak.

- Gondolja, hogy ez segít a két hete robbanásszerűen megugrott munkahelyi átszervezéseken?

- Igen, természetesen. A célunk az, hogy ezzel is segítsük átszervezendő embertársainkat a mielőbbi Szóttámogató döntés meghozásában. Úgy néz ki sikerrel. Egyre jobban csökkennek a még nem átszervezett statisztikai százalékok.

- Melyek a mai nap legérdekesebb találmányai?

- Természetesen mindegyik nagyon érdekes, persze ha választanom kell engedtessék meg, hogy három nekem tetsző versenytárgyat mutassak be. Az első egy elektromos fésű, ami megrövidíti a fésülködésre szánt időt.

- Nem veszélyes?

- Nem! Sőt, nagyon praktikus. Működik elemmel is, de használható hálózatról is. A második egy műanyag tárgy. Mindenki tudja, milyen kényelmetlen hosszú pezsgő partis éjszakákon át italos üveggel a kezünkben ácsorogni. Zs.B. a hét eleji nagydíjas feltaláló, természetesen erre is talált megoldást. Egy olyan műanyag fogót tervezett, amit rá lehet helyezni az üveg nyakára. Próbálja ki!

A riporternő néhányszor meglóbált egy csodatárggyal ellátott pezsgősüveget.

- Valóban kényelmes.

- A titka az, hogy az emberi kéz negatívjára van formálva. A neve pedig, Speciális Üvegfogómükutnyit. Röviden: Mükutnyit.

- És a harmadik tárgy?

- Oh, igen! Ha így a tv nézők füle hallatára – még a díjkiosztás előtt – mondhatok ilyet, ez a kedvencem. Kizárólag nőknek való. Be kell vallanom, hogy én rajongok a női nemért és szerintem a nő smink nélkül nem nő, hanem olyan lény, ami azon kategórián aluli csoportba tartozik, amit mi Homo Sapiensnek hívunk. Merem állítani, hogy ez a szempillaspirál forradalmasítani fogja a sminket.

- Érdeklődéssel hallgatom, kérem folytassa!

- Ha a jövőben egy nő ezt a fekete és természetesen vízálló és könnygátas szempillafestéket használja, biztos, hogy Ő lesz a Füredi Bálkirálynő.

- Erre kíváncsi vagyok!

- A különlegessége az, hogy apró kristályosan csillogó gömböcskéket képez minden szempilla végén. Természetesen a gömböcskék színei cserélhetők. Egyelőre kristály-csillogó, Sandy-rózsaszín, Cinema-crimson, Sun-sárga változataink vannak.

- És, hogy lehet cserélni?

- Venni kell egy másikat! HA-HA-HA.

- HI-HI-HI. Bárcsak nekem is lenne egy! Mikor dobják piacra?

- Úgy három órán belül.

- László úr, köszönöm az interjút és gratulálok önnek és munkatársainak az igen színvonalas kiállítás megszervezéséhez.

 

A képernyőn megjelent néhány képillusztráció a kiállításról, aztán pedig egy új riportalany.

 

- Honnan származnak az ötletei? - kérdezem második beszélgetőpartneremet, a híres feltalálót, Zsák Bélát.

- Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de többnyire a kamrából.

- Úgy értsem, hogy az éléskamrából vagy a kamra szót itt átvitt értelemben szerepel, netán szimbolikus jelentése van?

- Nem is tudom. Szerintem mind a három, hiszen a kamra a kíváncsi gyermeki léleknek olyan mesés és titokzatos, mint a török bazár. Másrészt, az élelmiszer raktározás mindig is nagyon nagy szerepet játszott az emberek életében, hiszen ahol nincs kamra, ott nincs élelem és ahol nincs élelem ott éhség van raktáron.  Ami pedig a legfontosabb, a nagyanyám imádta az éléskamráját, én pedig őt, így amikor gyerek voltam, szinte minden nap láthattam, miként süt-főz és hogyan megy be a kamrába ezért-azért. Akkoriban döntöttem el véglegesen, hogy ha egy mód lesz rá megkönnyítem az életét.

- Gondolja, hogy sikerrel járt?

- Remélem. Szinte mindig a fülemben cseng nagyanyám utolsó mondata: „Béla, ez egy tökéletesen tökéletlen világ.”

- Oh, most már értem a mottóját. „Tegyük tökéletessé a világot!” Köszönöm az interjút. Kedves nézőink Önök is meggyőződhettek róla, hogy milyen fontos a II. GK: Jöjjenek ki, még éjfélig tart a kiállítás. Nézelődjenek és vásároljanak. Most pedig László Antal úr, a kiállítás fővédnöke jóvoltából kapnak egy kis ízelítőt. Nézzék csak a szempilláimat!

 

És a szempillák végén lityegő-fityegő gömböcskék máris a képernyőn táncoltak.

 

- Találkozunk éjfélkor az eredményhirdetésnél és díjkiosztásnál. A díjakat Dr. Szót Vera adja át. És ne feledjék megrendelni az új nyári Kedvenc Gadgetünk katalógust.

- Viszlát! – mondta X.Y. egyre elhalkuló hangon, könnyes szemeivel sűrűn a tv nézők millióira pislogva.