YesWeAreAllBlessed&Beautiful

      Ottó megírta a levelet, odaszorította arcát az ablakhoz és hosszasan bámulta a kinti sötétséget. Csak lassan, de annál nagyobb fájdalommal érte el a bölények világát. - Az élet nehéz. Sőt, nagyon nehéz, még ha néha könnyűnek tűnik is. Egyszóval kiszámíthatatlan, mint a közhelyek átfedések nélkül. Képek a múltból, molekulák az űrből, atomreakciók, szónoklaok, hazugságok és a kecses bokák, a hit és a finom borok, a szótizmus és a szerelem, mindhiába a vége a nehézség, a stressz, a csalódás és egy morbid vicc. - Látlak, egyedül vagy – szólalt meg Ottóban Zita. – Egyedül vagy és fázol. Pedig nyár van. Gondoltam megszólítlak és átülök hozzád, hátha rá tudlak venni egy mimózacsókos csevelyre. Sötét van itt, hideg és olyan pici ez a kamra. Volt egy nap, mikor nem gondoltál rám. Sarman azt mondta, hagytad félrevezetni magad. Nem hittem el, de láttam. Talán én is hagytam volna, ha itt maradtam volna egyedül, úgy mint te. Tudom... Biztosan tudom. Azt akarom, hogy neked le...

Miután Kovács elment, Ottó a rendszer nagy megelégedésére belépett a Műkedvelő Levelezők Klubjába és fél tucat nem egészen kockázatmentes levelet váltott Kováccsal, a legjobb barátjával. A szótizmus kiteljesedéséig csupán egyetlen dolog kötötte össze őket, a kutyáik, Sarman és Zuzu, aztán mégis annyi viszontagság után egymás legjobb barátai lettek.   Most, oly sok év távlatából, ahogy Kovács ott ült a repülőgépen és a múlton gondolkodott és a szeme sarkából azt figyelte, hogy a szép, szőke, feszes mellű Fanny keze hogyan serceg a papírlapokon és milyen csodálattal nézi Budapestet még most is, amikor már szinte semmit sem lát belőle, elszomorodott. Ez a fiatal, feszes mellű lány akár a Gellérthegy egykori bálványa, aminek egy ország volt a bálványa, mennyire nem ismeri őt, az igazi Kovácsot, aki az elsők között volt és feltétel nélkül belépett a mozgalomba és, aki évekig bolyongott egyik fellángolástól a másikig és aki majdnem elsuhant az élet értelme mellett. - Szép Szőke Höl...